Sziasztok!

Teofil vagyok és szeretném megosztani veletek mindazt, ami velem történik, és amit szeretek.

Olvassátok örömmel bejegyzéseimet!

 


Ő itt Irma néni, a cicás - kutyás néni a harmadikról. Nagyon cuki, mert mindenkit nagyon szeret, csak a Sanyi bácsival "harcol" néha - néha. Valamiért nem igazán értenek egyet. Pedig a Sanyi bácsi még rózsát is vitt a névnapjára. De Irma néni erre azt mondta, hogy ő minden virágot nagyon szeret, kivéve egyet, a rózsát! A Sanyi bácsi azonban nem az a megfutamodni képes férfi ember. Rájött ugyanis, hogy az Irma néni szívéhez az állatain keresztül vezet az út. Így a Sanyi bácsi arra a felismerésre jutott, hogy ezen a területen kell hódítania. A Sanyi bácsi is olyan békés, mókás emberke, és imádja, amikor az Irma néni morcos rá. Ilyenkor azt mondogatja nekünk: - Egyszer megadja magát ez az öreg lány, meglátjátok!

Talán akkor vége lesz a "háborúnak"- gondoltuk, mert semmiképp nem szerettük volna, ha tovább tartana, mint a száz éves háború. A Sanyi bácsi eltervezte, hogy épít egy kutyaházat a Töfinek, és egy cica pihenőt a Nyafinak. Természetesen mindezt úgy, hogy szépen kipakolt mindent a hátsó kertbe, mert tudta, hogy az Irma néni figyelemmel kíséri munkásságát a konyhaablak csipkés függönye mögül. És ez így is történt. Mint két gyerek! - mondogatta apu nevetve. Irma néni,mint aki semmit észre sem vesz az egész projektből, csak halkan kérdezgette az Erzsike nénit, hogy mire készül az öreg szamár, mert valamelyik nap majdnem felesett a szerszámokban?  Erzsike néni azonban semmit nem tudott.

De eljött a nap, amikor a Sanyi bácsi elérkezettnek látta az időt arra, hogy meglágyítsa Irma néni keménynek tűnő szívét. Letette az ajtaja elé a mesterműveit és bekopogtatott. Az Irma néni majdnem leült meglepetésében és olyan, de olyan boldog volt, hogy a Sanyi bácsit meg is ölelte...és azóta a kedvenc virága nem más, mint a rózsa.


 

Az én gyereknapom


Gyereknapon elmentünk a családdal pecázni. Apuval többször is voltunk már. Imádom a csendet...Ilyenkor fiús napot tartunk és rengeteg sztorit oszt meg velem apa. Elmesélte, hogy András nagyapa szenvedélyesen imádta a pecázást és, hogy ezt tőle örökölte. A nagyapának volt egy sötétkék motorja, amire kora reggel felpakolt és indult a környező települések tavaira lógatni :). Ők így nevezik. Most vittük a lányokat is, de így is jól éreztük magunkat. Igaz a csendnek nyoma sem volt. Apa elmesélte azt is, hogy gyerekkora egyik kedvenc meséje A Nagy Hohoho Horgász volt, majd megtanította velem a főcímdalát is. Azt mondta ez egy olyan dal, amit ha álmából ébresztenék fel, akkor is fújná. Nekem nagyon tetszik és már én is fújom. Hallgasd meg te is!


 

Biztosan tudjátok, hogy hamarosan itt a húsvét. Már én is készülök apával az ünnepekre. A mi feladatunk ilyenkor az, hogy locsoló verseket írjunk. Íme, a mi kis versikénk:

 

 

Csoki tojás, hímes tojás

mindegyiket várom,

szép ruhámnak zsebeit,

 jó nagyra kitárom.


Kis leányka megöntözlek rózsavízzel,

hogy el ne hervadjál,

fonott kalács, finom szörpi

már remélem az asztalon vár.


Hisz sétálgatok hegyeken és völgyeken

egy egész napon át,

tojást gyűjtök nem tagadom,

a fiúknak ez jár!


Engeded-e szép kisleány,

hogy meglocsoljam fénylő hajkoronád,

és én azon nyomban előkapom üvegemből,

a rózsák illatát?

(Gyerek perec)



Sokszor böngészem olyan dolgok között, amelyek a régi időket idézik fel nekünk és bemutatják, hogy egy-egy ma használt eszközünk honnan is indult útjára. Ezek mindig nagyon érdekesek, hiszen a régen megalkotott és a mai napokban használt dolgok között óriási különbségek vannak és nekem, gyermekként visszatekintve a rég múltba....hát elgondolkodtató. Arra gondoltam, neked is bemutatom azokat a különlegességeket, amelyek engem is érdekelnek. Olvasd szeretettel a Régen és most bejegyzéseimet!

Régen....


Biztosan te is nagyon szereted a meséket, rajzfilmeket. Kicsit kutakodtam, hogy melyik lehetett az első magyar rajzfilm? Ez nem volt más, mint a Kukori és Kotkoda, amely Bálint Ágnes jóvoltából 1970-ben született meg. Kukori és Kotkoda nem más, mint egy kakas és egy tyúk, akik hétköznapjaikat a baromfiudvaron élik. A közöttük lévő nézeteltérések ellenére ez a mese nagyon kedves és szórakoztató. A mese ötletét egyébként egy kolléganő adta, aki mindig arról panaszkodott, hogy a férje nem hajlandó semmilyen házimunka elvégzésére.

és most.....


Habár sokat változott a rajzfilmek világa, számomra a mesék mindig ugyanazt az élményt nyújtják, amit egy gyermek várhat. Szeretem, ha egy mese megnevettet, ha szép a grafikája és ha képes visszaadni akár egy állat "bőrébe" is belebújtatva az emberi természet szépségét és butaságát.


 

Álmodik a gyermek,

mert hiszi a csodát,

mit a szem nem, csupán a szív lát.


Álmodik egy világot,

hol minden játék és kacagás,

ahol a szeretet a legszebb ajándék karácsony napján.

 

(Gyerek perec)



A Mikulás most küldött egy fotót. Éppen kipiheni a jóleső fáradalmait. Kellemes pihenést kívánunk Neked nagy szakállú Télapó!

Ui.:Csak nehogy annyira jól érezd magad, hogy jövőre már ne is akarj visszajönni a hideg téli napokba:)!



A nagymama is szereti a Télapót. A nagyi sokat mesél azokról az időkről, amikor még ő is gyermekként várta a Télapót. Habár egy apró kis cukorkán vagy csokoládén kívül mást nem igazán kapott, de mégis nagyon boldog volt. Számára már csak az a tudat, hogy érkezik a Télapó, hatalmas örömnek számított. Ezen a napon nagyon izgult és szíve telve volt szeretettel. Azt gondolom, ez semmit nem változott az idővel:)) Hát nem aranyos?



Te megírtad már a Télapónak a leveled? Én igen, habár nem kevés időmbe telt :).Boldog Télapót Neked is!



Az én apukám 


Ha én nagy leszek, olyan leszek, mint apu. Magas, okos és bátor. Mert apu ilyen! Mindig figyelem, még ha ő nem is veszi észre. Figyelem, ahogyan okos dolgokról beszél. Figyelem azt, hogy mennyire szereti anyát és minket, gyerekeket. Az én apukám akkor volt a legbölcsebb, amikor azt mondta nekem: - bármilyen nehéz is olykor az élet, soha ne felejtsük el, hogy vannak akik szeretnek minket és fontos,hogy ők is érezzék, mi is szeretjük őket. Azt hiszem, én is ilyen okos gondolatokat mondok majd, ha olyan magas leszek, mint az apukám!


 

Egy igazán kutya jó, happy halloween :))!

Régen.....

Azonban most nem egy eszközről szeretnék írni, hanem magáról az emberről.Milyenek is voltunk mi emberek sok-sok évvel ezelőtt? Hát ilyenek: az ősemberek nagy termetűek, izmosak, szőrös testű emberek voltak. Arcuk rövid és széles, homlokuk pedig terjedelmes volt. Álluk négyszögletes és hatalmas állkapcsaik voltak. Az ősember csaknem teljesen állati életet élt. Gyökerekkel, nyers hússal vagy akár gyümölcsökkel táplálkoztak. Tüzet gyújtani nem tudtak és a szabad ég alatt vagy barlangokban éltek.

Kezdődik a suli

és most....


Ma már nem barlangokban élünk és szerencsére már a tűzgyújtás is megy nekünk :). Szellemileg is sokkal fejlettebbek vagyunk. De azt hiszem estig beszélhetnék még arról, hogy mennyi minden megváltozott az ősember óta. A lényeg, hogy ma már ilyen fess úriemberek vagyunk:


 



 




Ma elkezdődött a suli és már izgultam, hogy vajon milyen lesz. Jó volt a barátaimmal újra találkozni és megosztani egymással a nyári élményeket. Délután egy hatalmasat fociztunk és sokat kacagtunk Lóri barátomon, mert ismét meglehetősen képtelen történetekkel állt elő. Elmesélte például, hogy a nyáron Egyiptomban nyaraltak és ő olyan tevén tevegelt, amelynek három púpja volt, így nem tudta eldönteni, hogy hová is üljön. De szerencséje volt, mert arra járt a tevegelés világbajnoka és ő megmutatta neki, hogy melyik púp közé is üljön. És Lóri szerint igaza volt a világbajnok férfi embernek, mert ilyen kényelmesen még sosem utazott. Ez óriási :)))!! Ilyen kalandot...!



A szomszéd Pista bácsi nagyon jó fej! Képzeljétek el, hogy a hétvégén egy új barátra talált Koma személyében. Koma nem más, mint a Pista bácsi kutyája. A Pista bácsi habár aranyos ember, sokszor volt szomorkás hangulatban. Mindig azt mondogatta, hogy amióta az ő Zsuzsikája az angyalkák között pihen, ő időnként nagyon egyedül érzi magát. Apa és anya már egy ideje mondogatták neki, hogy miért nem megy el apával a kutyamenhelyre, ott hátha talál magának egy klassz barátot, mert hiszen apu sokszor jár oda segíteni, de ő inkább csak jajgatott. Apu azonban okos ember, így tőrbe csalta  a Pista bácsit. Egyszer valami ügyes ürüggyel kicsalta őt a menhelyre és láss csodát! Pista bácsi és Koma barátságot kötöttek rövid időn belül. Azóta együtt járnak mindenfelé és Pista bácsi arca is kivirult. Mivel Pista bácsi boldog, így én is az vagyok, és apura is büszke vagyok, amiért segített egy új barátság létrejöttében. Azt is megtanultam, hogy jó dolog odafigyelni másokra, mert egy kis törődéssel képesek vagyunk örömöt lopni mások szívébe.


 

Ha én űrhajós lennék......


Ha én űrhajós lennék, biztosan a Holdra repülnék. Tábort vernék és várnám, hátha épp arra jár egy űrmanócska. Vinnék neki ajándékokat is. Elvinném anya fantasztikus almás pitéjét, mert attól még a legfagyosabb szív is megolvad. Hiszen nem tudhatom, hogy milyen is egy űrmanó! Nem igaz? Magammal vinnék egy pár fotót a családomról és elmesélném neki, hogy milyen szerencsés gyermek vagyok, hiszen egy szeretetteljes családban élhetek. Mesélnék neki az emberekről, a Föld csodáiról, és talán még a suliról is. Sztorizgatnék neki Lóri barátom hihetetlennek tűnő vicces gondolataiból is, így biztosan sokat kacagnánk együtt és könnyen barátságot köthetnénk. Azt hiszem klassz lenne, de egyenlőre maradok a földön és ábrándozom tovább.


 

Olvasni jó!


Te is szeretsz olvasni, mert én nagyon? Szeretem, hogy mindig új történetekre, kalandokra bukkanok a könyvek segítségével. Így sokat megtudhatok a világról vagy egyéb más dologról. Izgalmas számomra, hogy mennyire sokszínű és érdekes ez a világ. Sokszor olvasok az állatokról és a földünk különleges élőhelyeiről, így egy olyan környezetet is megismerhetek, ahová talán soha nem juthatok el. Klassz élmény az olvasás!



Te tudtad, hogy létezik csigaverseny? Ezt az őrületes versenyt a csigák giga nagy sebességére alapozva rendezik meg. Az a csiga lesz a nyertes, amely meghatározott idő alatt a legnagyobb távolságot teszi meg. Erre nem is tudom, hogy mit mondjak....:)))?!

forrás:dreamplango.com

Én és Lotti álmodozósat játszunk.

Azt mondjuk, hogy - Ha én ....lennék! Majd elmeséljük, hogy miért lennénk azok, amire gondoltunk. Érdekes játék :).


Ha én cowboy lennék....


Ha én cowboy lennék, egész nap a vadnyugatot járnám. Sarkantyús csizmámmal felkavarnám az út sárgás porát, és minden arra tévedő ember megcsodálná csillogó - villogó, csattogó sarkantyúm hangját. Én nem lennék rossz, hanem olyan hős és bátor cowboy lennék, aki megmenti a jó embereket. Sok paripám lenne, amivel kivágtáznék a messzi hegyek közé és onnan csodálnám a lenyugvó nap sugarát. A tisztálkodás nem lenne a kedvenc szokásom ám, mert egy cowboy nem piperkőc legény, hanem egy olyan férfias betyár! Én azt hiszem ilyen cowboy lennék, akinek fegyvere nem a hatlövetűje lenne, hanem a furfangos esze.


Ui.:Olvasd el Lotti oldalán, hogy ő mi is lenne.

Régen....


A telefont Alexander Graham Bell találta fel 1876-ban. Azonban az alapokat Morse találmánya, a távíró fektette le.

forrás:wctv.tv

és most...


Ma már a legtöbben mobiltelefont használunk, amivel vezetékes kapcsolódás nélkül lehetséges beszélni. 2005 környékén indult útjára az okostelefon, amelynek jellemzője a számítógépekhez hasonló képességek. Továbbá gyakori tulajdonság az érintőképernyő megjelenése.

forrás:yoda.ro



Manapság már az állatok is telefonálnak?? Ez őrület! A képekre kattintva megnézheted az összes telefonbetyár állatkát :))

    • telefon kutya 1
    • telefon kutya 2
    • telefon kutya 3
    • telefon állat 4
  • 1/4
  • Előző
  • Következő

 

A mai napra egy pozitív gondolat:


 

A nagyszülők


Az én nagymamám a legdrágább mama. A csillogó égszínkék szemei mindig mosolyognak és a fürtös, hamvas frizurája tökéletesen passzol hozzá, amit nem mellesleg nagyon szeret. Van neki egy varázscukros doboza, amiben mennyei savanyú cukorkák borulnak színesen egymásra, és érdekessége, hogy soha nem fogynak el. Az anyu hiába vesz ugyanolyan cukorkákat, nem veheti fel a versenyt a nagyiéval.

Mama nagyon szereti a papát, olyan borsó meg a héja dolog ez. Imádják ugratni egymást, azt hiszem ez a mindennapi életük egy különleges pillanata, mert ilyenkor huncut módon mosolyognak. Az én nagypapám a saját két kezével készített nekem egy fa sámlit, sötét bordó bőr felülettel, ami csak és kizárólag az enyém.  Lottinak pedig egy fapapucsot, aminek piros bőrből készült a pántja. Lotti azt mondja, hogy kicsit kényelmetlen, de szereti, mert ilyen egyedi design csak neki van.

Szeretem figyelni és hallgatni a történeteiket, mert ők olyan másmilyenek....Egyszerűek. Egyszerűen szeretnek, egyszerűen élnek, és ez számomra csodálatos. Ez a csoda mutatja meg nekem, hogy az egyszerű dolgok a legszebb dolgok. Amikor a mama megsüti a kedvenc süteményünket, amikor a papa barkácsol a pincéjében, és közben mi járunk a fejükben és a szívükben. Azt hiszem ettől lesz olyan finom a diós sütemény, és ettől lesz olyan egyedi a sámli és a fapapucs is.

Régen...


Mint a fiúk nagy többségét, engem is érdekelnek az autók. Íme az első benzinmotoros autó, amit 1886-ban Karl Benz fejlesztett ki. 1886 és 1894 között mindössze 25 példányt adtak el a világ első autójából.

forrás:autoblog.md

és most...


A leggyorsabb autó jelenleg, a Bugatti Veyron Super Sport, ami nem kevesebb, mint 431 km/h -val képes száguldani. Micsoda különbség, igaz ?

forrás:thetop5.hol.es



És itt vannak az őrülten vicces autók, manapság. Csak a képzelet szab határt, azt hiszem :). A képekre kattintva megtekintheted az összes autó " csodát ".

    • hattyú autó
    • telo autó
    • röfi autó
    • dupla autó
  • 1/4
  • Előző
  • Következő

Ilyet is csak a békák tudnak! Mivel itt a hétvége, ezt én is kipróbálom. Na nem a vízen, hanem a kényelmes ágyamon :). Relax...

pinit.js

Ez vicces :). Olvasd el Te is.

Aranyköpések gyerekektől


- Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.

- Az állatkert egy szuper hely, olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek.

- Nagyon megijedtem, amikor anya megbetegedett. Azt hittem apu fog főzni.

- A paradicsom most már ekkorára csinálta magát.

Ti is szeretitek a kis autókat? Nekem már nagyon sok van, mert gyűjtöm őket. Ha vásárolni megyünk a szüleimmel és meglátok egy új kis autót, biztosan addig könyörgök nekik, míg meg nem veszik :)) És így vagyok az autópályákkal is... Lórival összerakunk mindenféle autópálya elemet, na meg könyveket és egyéb kiegészítőket, amit csak a szobámban találunk, és indulhat az autózás.Találtam egy klassz képet, amin egy érdekes és könnyen összeállítható autós terep van. Megkérem majd aput, hogy készítsük el mi is. Neked is megmutatom, hátha te is kedvet kapsz hozzá!

forrás:pinit.js



A legjobb barát

Az én legjobb barátom Lóri. Már az óvodában is barátok voltunk. Egymás mellett volt a szekrényünk is. Neki falevél volt a jele, nekem pedig a fa. A szüleink ezt mindenképp az összetartozás jeleként értelmezték. Habár fogalmam nincs, hogy mi ez a hablaty, de azt hiszem , nem is ez a lényeg. Lóri igazi mókamester. Mi csak úgy hívjuk: Lódító Lóri, mert kedvenc időtöltése a nagyot mondás. Amikor egyszer elmeséltem neki, hogy apukám milyen csodaszép kutyaházat épített Fifinek, ő erre csak legyintett és azt mondta: -ez semmi. Az én apukám olyan kutyaházat épített, aminek két bejárata van, meg ablaka és neon zöld színe. Sőt egy kakas is ül a tetején, hogy a kutya mindig kakasszóra ébredhessen.

Már akkor gyanakodtam, hogy talán ez nem is igaz, de úgy voltam vele, hogy egyszer biztosan láthatom ezt a kakas őrizte kutyaházat, így nem is kételkedtem tovább. Nem is olyan sokára, talán két hét telhetett el, mikor Lóri mamája meghívott minket egy vacsira hozzájuk. Na, akkor néztem csak nagyot! Hiszen nem, hogy kutyaházuk nem volt, de még kutyájuk sem, csupán egy girhes macskájuk. Ekkor neveztem el őt Lódító Lórinak, és ekkor döntöttem el, hogy ez a barátság, barátság marad, mert bár Lóri hazudott nekem, én tudtam, hogy nem rosszindulatból tette, hanem azért, mert ő ilyen. Mindig nagyobbat akar mondani, mint amit elbír.

De én így szeretem, olyannak, amilyen...!





 A farsang

A farsang idén is nagyon klassz volt! Én Ronaldónak öltöztem, Lóri pedig Messi volt. Kedvencünk a foci, így természetes volt, hogy idén, milyen jelmezbe bújunk. A farsang jó alkalom volt arra, hogy a szüleim végre megvegyék nekem a hőn áhított Ronaldó mezt. Én mennyit könyörögtem érte.....

Lotti tündérnek öltözött, ahogy ez lenni szokott. Habár azt hiszem, ő valóban egy tündér, mert csudajó szíve van. Mindig mosolyog és nagyon tud szeretni is. Igaz, hogy sokat vitázunk, de azt mondja, ő akkor is szeret, ha undok vagyok vele, mert tudja, hogy én egy kedves , szerethető gyerek vagyok. Ezek a nők :))!

A farsangon sokat táncoltunk, játszottunk és Lórival zsákban is futottunk. Nagyon mókás volt! Lotti pedig a szép jelmezéért jutalmat is kapott. De a legnagyobb élmény mégis az volt, amikor másnap ismét felvehettük a mezeket és Lóri barátommal órákon keresztül csak fociztunk. Ha tehetném, le sem venném a mezt, de anya ezt sajnos nem engedi:

Remélem Neked is ilyen klassz volt a farsangod!


 A Télapó

Ki a Télapó? Hát ki ne tudná! Ő az, aki olyan sok mindent rejt a zsákjában, hogy szinte már el sem bírja, és ha megrázza ősz szakállát nyomban el is kezd esni a hó. Talán hatalmas pocakja is azért nőtt oda, hogy a zsák a hátát le ne húzza. Az hírlik, hogy Lapföld az otthona. Sok-sok csodaszép rénszarvasa van és bizony úgy suhannak a sötét éjszaka csillagai alatt, hogy észre sem vesszük, merre haladnak. A Télapó szakálla, mintha vattacukorból volna. Azt hiszem attól ő is boldogabb lenne, mert akkor egész nap csak a szája szélét nyalogathatná. 

Igazán kedves ember a Télapó, de arra még sajnos nem jöttem rá, hogy honnan tud annyi mindent rólam. Első emlékem a Télapóról még kiscsoportos óvodás koromra nyúlik vissza. Először nagyon megijedtem tőle, de anyukám megnyugtatott, hogy nem lesz gond, hiszen ő a gyerekek jó barátja. Emlékszem, hogy az ölébe ültetett és elmondta, milyen jó gyerek voltam. Azonban volt egy kis gond is. Ugyanis rájött, hogy nem eszem meg a pörköltet és, hogy ezen változtatnom kell ám, mert így nem növök nagyra. Leesett az állam, amikor ezt meghallottam, hiszen erről csak én, az anyukám és az apukám tudott. Rejtélyes bácsi ő - gondoltam - de hozott nekem csomagot, így gyorsan elfelejtettem a kellemetlen dolgokat. Sok-sok csokival és cukorkával tértem haza és büszkén tudattam a testvéremmel, hogy ő ebből semmit nem kap. De apukám azt mondta, hogy ilyet nem szabad csinálni. Figyelmeztetett, hogy habár a Télapó nekem ajándékozta a csomagot, tudni kell megosztani másokkal mindazt, amiből nekünk olyan sok van. Így történt aztán, hogy a tesómnak adtam a kedvenc csokimat.

Látod Télapó, milyen jó gyerek voltam!



A tél igazán jó

 A tél nagyon hideg hónap, de én mégis nagyon szeretem. Amúgy is, télen van a születésnapom, így mi más is lehetne a kedvenc évszakom. Imádom a havazást. Nagyi azt mondja, hogy ilyenkor az angyalok apró, hófehér gyöngyökkel szórják be az utcákat és a házakat, hogy minden varázslatossá váljon, és azért olyan hideg az idő, hogy ez a varázslat sokáig megmaradjon. Én hiszek a nagyinak! Az ő haja is olyan fehér, mintha hó födte volna télen, nyáron. 

Ha télen sok hó esik, a tesómmal Lottival sokat szánkózunk. Apu végig húz minket az utcákon és Fifi kutyánk boldogan futkorászik mellettünk. Az is igaz, hogy apu a szánkózás végére nagyon elfárad, de ő mégsem nyafog. Apu egy igazi Hős! A múltkor akkora kanyart vágott a szánkóval, hogy Lotti arccal a hóba bukott. Én annyira nevettem, hogy azt hittem nevetőgörcsöt kapok. Erre Lotti morcos lett és azt hiszem......így indult el a hógolyócsata. A csata végére még a zoknim is vizes lett és dideregtem, mint a nyárfalevél, de nem bántam, mert ilyen klassz kaland csak télen történhet velünk. Hát nem igaz?