"A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni."

/Bruno Bettelheim/


 Az égig érő paszuly

 

Mi történik akkor, ha a paszuly olyan magasra nő, hogy még a felhőt is eléri?

Ha szeretnéd megtudni, akkor mindenképp nézd meg ezt a mesét. 

 



Az elveszett zsebkendő

 

A Gyerek perec története Süveghegy hercegnőjének bánatáról és a kissé ügyetlen megmentőjéről szól, aki végül mosolyt csal a hercegnő arcára.





 Mindenül


A rezesbarna házban ki lakik, talán egy tarka macska tanyázik?

Nézd meg a Gyerek perec történetét a bajszos bácsiról és megtudhatod.

zene:bensound.com



A kismalac és a farkasok 

 

Hogyan jár túl a farkas eszén a kismalac? Nem is gondolnád, milyen ügyesen átverte a farkasokat! 

Kattints a mesére és nézd meg!



A szegény ember és a kutyácska

 

Amikor a kicsit butácska szegény ember gazdaggá válik, bármi megtörténhet.

g az is, hogy hurka eső esik a kéményből.


Az aranyszőrű bárány

 

 Táncol a bárány, bárány szőrén a leány, leány farán lapát, lapát végén sütőasszony, asszony farán a pálca, pálca végén a pap, pap után a katona....és kitudja még, hogy kicsoda?

Nézd meg az aranyszőrű bárány meséjét és könnyen kibogozhatod ezt a hóbortos kalandot.

Nem csak a királylány, de Te is biztosan mosolyogni fogsz.


A só

 

Miért kellett világgá menni a legkisebb királylánynak?

Talán a só miatt....?



 A kőleves

 

Ettél már valaha kőlevest?

Ha nem, akkor nézd meg hogyan készíti el a katona ezt a finom ételt és hogyan jár túl az öregasszony eszén!



 A szorgalmas és a rest leány

 

Milyen jutalom jár a két leánynak a munkájáért?

Annak csak hét tündér a megmondhatója.



 A kiskakas gyémánt félkrajcárja

 

A török császár elkobozza az öreg néni félkrajcárját, de szerencsére a kiskakas ügyesen visszaszerzi!

Mit csinálhat a kakas, amiért visszaadja a félkrajcárját a császár?

Gárdonyi Géza: A mindentudó kalap


Volt nagyapának egy sima szőrű, magas tetejű fekete kalapja. Sokszor meséltek arról. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot fejére teszi, mindent tud. Lám nagyapó is milyen okos, mindenhez ért: tud olvasni az újságból, szépen szóló fűzfa sípot farag, malmot csinál a papírosból, sőt azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra. És mindez a sok tudomány tudjátok-e, hol van? A nagy fekete kalapban.

Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra, majd ha nagyobb lesz! Pista csudálkozva nézte a nagy fekete kalapot. Néha megesett, hogy a saját fejére álmodta, és ilyenkor annyi mindent tudott, hogy maga is bámult rajta: házat, hajót épített könnyűszerrel, meg tudott számlálni egy zsák diót, sőt egyszer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak. Egy délután a díványon aludt nagyapó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt föl, mikor Pista kinyitotta az ajtót. A mindentudó kalap is az asztalon feketéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felsőruhái is.

Pistának a szeme szikrázott örömében. Lábujjhegyen osont a kis asztalhoz, és a fejére nyomta a mindentudó kalapot. A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt, legelőször is azt tapasztalta, hogy sötétség van a kalapban, és hogy ha a kalap mindent tud is, azt az egyet nem tudja, hogyan kell Pista fülén megállni. Végre a tarkójára támasztotta a kalapot, és így az arca szabad lett.

- No, lássuk hát, mit tudtok? - kérdezte Pista. Fölvett egy újságot, és olvasni próbált, de nem tudott arról egyebet olvasni, mint amit maga kigondolt.

- Bizonyosan rossz az újság - szólt a gyerek  -, nem jól van szerkesztve. Megpróbálta a kártyákat: tud-e belőle magas tornyot építeni? Az nem sikerült.

- Rossz kártyák - szólt bosszankodva -, nagyapó sokszor mondta úgy kártyázás után, hogy rossz kártyák is vannak a világon. Próbáljunk hát repülni. Megfogta a kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze nem tudott repülni egy eresznyit sem. Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba?

- Most már látom - úgymond - , hogy a kalap egymagában nem elég, bizonyosan a többi ruha is kell, hogy mindent tudjon az ember. Lassan, óvatosan magára vette a nagyapó kabátját, azután felhúzta a cipőjét, és hogy a siker teljes legyen, a görbe végű botot is a kezébe vette.

- No, hát most legelőször is repüljünk, mint a ludak. Hogy bámul majd a nagyapó, ha fölötte fogok röpködni! Nekiszaladt a repülésnek, mint a ludak, de ekkor jött csak a váratlan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, megbotlott  a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz. A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők  is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt.

- Mit csinálsz Pistike?- kérdezte a hason fekvő kis polgártól.

- Mindent akarok tudni - felelte síró hangon.

- Hogyan akarsz te mindent tudni?

- Hát a mindentudó kalappal.

- Jaj, kis barátom - szólt nevetve  a nagyapó -, a kalap csak akkor mindentudó, mikor az én fejemen van.


Heverész

 

Egyszer volt, hol nem volt, talán még azon a bizonyos üveghegyen túl, élt egy apró városkában egy zsemleszínű kiskutya. A nevét senki nem tudta, így mindenki csak Kutyusnak hívta. Egy valaki azonban mégis ismerte a kutyus valódi nevét, aki nem volt más, mint a szomszédban henyélő cirmos cica. A szomszéd, kinek becsületes neve Heverész, nagyon lusta macska volt, de annál ravaszabb. Egyik nap, mikor épp verőfényesen ragyogott az égbolt, Heverész arra gondolt, hogy megvicceli a jó népet és elárulja a kutyus tisztességes nevét. 

Ha nem ismernénk olyan jól  a cicát, talán el is hihetnénk, hogy igazat mond, de ez valójában lehetetlen!  

Heverész tudta, hogy a kutyus neve Kifli. Ezzel a tudattal és egy nagy adag huncutsággal útnak eredt. Eleve unatkozott, na meg éhes is volt, ezért először a hentes felé vitte a lába. A hentes borzalmasan kíváncsi ember volt, így a macska biztos volt abban, hogy ki tud csalni tőle egy ízletes, füstölőben érlelődött kolbászt és egy jókora sonkát.

 Belépett hát a henteshez és így szólt:

- No, Te hentes! Érdekel-e téged, hogy hogyan is nevezik a kis zsemleszínű kutyát?- lépdelt mindeközben kackiásan az üzletben, mintha valami óriási titok ismerője lenne.

- Te talán tudod? - kérdezte hatalmas csodálkozó tekintettel a húsok királya.

- Tudom-e? Hát , hogy a fenébe ne tudnám, hiszen én anyakönyveztem azt a farokcsóváló kis jószágot- mosolygott bajsza alatt. -De azt is tudd, hogy ilyen szuper titkos információt, ingyen nem adok ki.

- Miért is adnék bármit neked ezért Heverész?

- Azért, mert akkor csak te meg én ismernénk ezt a titkot a városban. Na és mekkora kincs ez!- rajzolt mindeközben a levegőbe óriási karikát, mintha el akarná varázsolni a hentest.

Mivel a hentes nem az eszéről volt híres és ugye nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, beleegyezett az alkuba, ami nem volt más, minthogy a titok leleplezéséért egy pár ízes kolbász és sonka üti a pracliját. A macska meg is kapta a jussát, mert fizetni előre kellett, majd odahajolt a hentes füléhez és nagyon halkan, de érthetően azt mondta:

- A kutya neve nem más, mint Bolondos!

- Bolondos???- kérdezte a fejét vakargatva a hentes.

- Az hát! ....Bolondos!- mondta a macska igen határozottan, majd a zsákmánnyal boldogan kisétált a hentesüzletből.

Átment az út túlsó oldalára, ahol Zelma néni árulta tejes portékáit. Amint Heverész megpillantotta a sok -sok tejes finomságot, nyalni kezdte hosszú bajsza alatt a száját és már érezte is, ahogy a finom, langyos tejecske megtölti a pocakját. Na, de a tejes asszonyság is úgy járt, mint a hentes.

- Áruld el akkor, mi annak a titokzatos kutyának a neve!- intett a fejével Zelma néni a macskának.

- Hát mi más lehetne, mint Nap!

- Nap???- hüledezett Zelma néni. Ilyen ostoba kutyának való nevet még soha nem hallottam. 

- Hiszed vagy sem, a zsemleszínű kiskutya neve: Nap! Én elárultam neked e becses és óriási titkot, kérem most már a tejecskét. Miután Heverész elhagyta a bolt ajtaját, Zelma nénit nem hagyta békében a gondolat, hogy egy kutyának a neve az legyen, hogy Nap. Mivel jó barátok voltak a hentessel, átlépett hozzá és elmesélte a történteket. A hentes erre így szólt:

- Nekem azt mondta, hogy a kutya neve Bolondos!

- Óh, te jó ég! - kapott a fejéhez Zelma néni! Hiszen ez a rafinált macska átvert minket. Bolondos nap!- kiáltotta mérgében talán százszor is, de olyan hangosan, hogy Heverész is meghallotta, miközben tele pocakkal lustálkodott a nap álomba ringató sugarai alatt. De neki már olyan mindegy volt...


(Gyerek perec)

 


 Mesélj velünk!

 

A mesét mindannyian nagyon szeretjük és épp ezért én most mesélni hívlak!

Kedves Gyerekek, Szülők és Óvoda pedagógusok!

 

Egy játékra szeretnélek hívni Titeket! Minden hónapban felteszünk egy mesét az oldalunkra.

A feladat az lesz, hogy miután megnéztétek a mesét, készítsenek a gyerekek a számukra legkedvesebb vagy legérdekesebb eseményről, szereplőről egy rajzot vagy bábot. 

El is mondhatják, hogy miért azt választották. Örömmel veszük, ha a gyerekek saját elképzelésüket is beleviszik az alkotásba és nem pont a mesében látható képet másolják.

 

Mi ennek a célja?

A gyerekeket az alkotásra ösztönözzük és arra, hogy gondolják át, ők hogyan és milyennek látnak egy-egy szereplőt vagy mesebeli lényt. Talán olyan mesével is találkoznak majd, amit eddig nem ismertek.

Szeretném, ha ez az oldal a gyerekek oldala lenne, ahol bemutathatnák ügyes és kreatív oldalukat, ahogy eddig is sokszor tapasztalhattam a beküldött rajzok által.

 

Hogyan tudjátok eljuttatni hozzánk a kész munkákat?

A kész alkotásokat fotózzátok le és küldjétek el a [email protected] email címre. 

 

Ki lesz a legügyesebb?

Számomra minden gyermek nagyon ügyes!

Azonban egy gyermek biztosan kap egy ajándékcsomagot. Ezt azonban szeretném a szerencsére bízni, tehát sorsolni fogunk a kis alkotók között.

 

Sok szerencsét és jó munkát kívánunk!

 

Az első feladatot 2022. január 03-án tesszük ki az oldalra!