Tündérvilág


A tündérek megszépítik a természet erdejét,

lehajolnak a kis virághoz, és segítik a méhecskét.

A pillangók szárnyán elrepülnek a vadvirágok felett,

és a harmatos zöld fű cseppjei ébresztik a bogársereget.

A napsugár, ha ébred elszórja fényét a mezőn szerte-szét,

így teremt színtiszta csodát, a föld és az ég.


(Gyerek perec)

A kutya meg a nyúl


Valamikor réges-régen a világnak kezdetén,

minden állat békességben éldegélt a föld felszínén.

Ki volt akkor nagyobb úr, mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,

együtt ettek, együtt háltak!

Megosztották, amit fogtak, szóval:jóbarátok voltak.

Egyszer, hogy a tél beállt és a hideg hó leszállt,

azt mondj a füles nyúl:

- Rakjunk tüzet kutya úr?

- Rakjunk tüzet, aki lelke! Ne reszkessünk a hidegbe!


Nosza hamar gallyat szednek, tüzet raknak,melegszenek,

melegítik bundájukat, általfázott irhájukat.


Hej, de jó a meleg télen, a havas-zord erdőszélen!

Azt mondja a vidám nyúl:

- Játsszunk egyet kutya úr!

- Mit játsszunk? Tán lakodalmat?

- Jó lesz: játsszunk lakodalmat:

cincogjunk meg brummogjunk, ugrándozzunk, táncoljunk!

Felszökken hát a víg nyúl, szembe véle kutya úr;

ugrándoznak, bokáznak, keringélnek, cicáznak.

S hogy a táncot szebben járják,

egymást-hopp,hopp!- átugrálják.

Hanem íme mi történik! Az állatok így regélik:

Ahogy ottan ugrándoznak, nevetgélnek, bolondoznak,

meglökte a kutyát a nyúl, s tűzbe ugrott a kutya úr.


- Vaú- üvölt a kutya.- Mit csináltál te buta!

S hogy így rája kurjantott, a farkába kaffantott.

A nyúl uccu, vesd el magad, farka nélkül tovaszalad.

Nem kergeti a kutya:leégett a papucsa!


Azóta csepp a nyúl farka, s meztelen a kutya talpa;

s azóta van, hogy a nyúl fut, ha jön a kutya úr.


(Gárdonyi Géza)


Esik az eső, de én ezt nagyon szeretem,

mert óriási esernyőmet ilyenkor elővehetem.

Aláférek én is, és még sok-sok jó barát,

így indulunk útnak koszos pocsolyákon át.

Lábammal nagyokat dobbantok a földre,

gumicsizmám tele lesz vízzel az utam végére.

Mikor hazaérek édesanyám már az ajtóban vár rám,

és széles mosollyal csak annyit mond:

- itt az én bőrig ázott kis babám!

Ilyenkor én is vele nevetek,

mert tudom, hogy ő ilyen koszosan is nagyon szeret engemet.

( Gyerek perec)


Óh, azok a lusta cicák, csak alszanak órákon át!

Az egyik horkol, a másik a bajsza alatt nyávog,

a harmadik álmában épp kiskirályost játszott.

Álmában ő a tejek ura,

tejből van itt mindenféle-fajta csoda:

a folyók, a tavak, de még a kút is tejjel van tele

és az egérkék készítik szorgosan a tejtermékeket.

Készül a tejtorta és a kakaó,

azt hiszem, most már felébredni volna jó!

Hisz a cica poci már korog a sok finomság láttán,

"együnk hát egy kicsit"- gondolta a kiskirály.

Utána ismét eldőlhetünk a zöld rét puha talaján,

és aludhatunk tovább, míg meg nem halljuk ismét a pocak morgó szavát.

(Gyerek perec)

Pötyi boci kedve vidám,

hisz nem takarja felhő, a napocska sugarát.

Virít a kis virág és a zöld mező,

legelni csudijó a friss levegőn!

A szellő is csak fúj-fújdogál,

és kedvesen simogatja Pötyi boci szép haját.

Boldog bocink ennek nagyon örül,

így táncos lába vígan jár a zöld legelő körül.

 

(Gyerek perec)

Varjú károg, fú a szél,

esik a hó, itt a tél!

Jaj, de nagyon hideg van,

ropog a hó alattam,

vígan csúszik a kis szán,

most örülünk igazán!


(népköltés)

Szivárvány


Az égen szivárványt láttam,

szikrázott a nap és én ámulattal csodáltam.

Bárcsak tudnám, hol kezdődik ez a színes varázslat,

mert végig sétálnám a szivárvány útját,

hogy én is színekben pompázzam!

Aztán hazavinném mindenkinek, kit nagyon szeretek,

két kezemmel odaadnám másnak is,

ezeket a nyugalmat árasztó varázs színeket.

Odaadnám a szélnek, hadd vigye el messzire,

és szórja fényét a házak tetejére.

Vigye a szél hegyeken, völgyeken,

hogy apró és nagy,

fiú és leány szíve,

ebben a színes csodálatban megfürödhessen.


(Gyerek perec)

 Hallgasd szeretettel a Gyerek perec kedves mondókáját a bajszos bácsiról, akinek még a gondolata sem röpül...

 

zene:bensound.com

 Ha a lámpa pirosra vált,

várj türelmesen és ne szaladgálj!

Ha a lámpa sárga lesz,

készülődj, de még ne menj!

Ha a lámpa zöldet mutat,

lépdelhetsz ismét jó nagyokat!

Télapóka juj, juj, juj,

az arcomba havat fúj,

szakállából szerteszét

rázza a sok pelyhecskét.

Vacognak a gyerekek,

kapkodják a pelyheket.

Nem baj, nem baj, ez a jó,

rázd a havat Télapó.

Betemetett a nagy hó

 

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt, rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja hófehér lett.


Minden, mint a nagyapó

bajsza hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.


(Kányádi Sándor)

Mártonka levele

 

Aranyos nagyapó, ákom - bákom - mákom,

szíveden kopogtat kisunokád, Márton.

Szíveden kopogtat gyönge kisujjával,

könnyeket pergető nehéz bánatával.

Mit ér, amit küldtél, a szép csengős szánkó?

Az egész határban régen nincsen már hó.

Aranyos nagyapó, ákom- bákom - mákom,

tudod -e, mire kér kisunokád, Márton?

Gyere el mihozzánk, légy te a Télapó!

Fehér szakálladból hátha hull belőle erdőre, mezőre,

hátha a tavasz még visszaijed tőle.

Borókás tetejű kerek halom haván

hátha repülhet még csengve - bongva a szán.

Gyere el, nagyapó, ákom - bákom - mákom!

Csókolom kezed: kisunokád, Márton.

 

(Móra Ferenc)

Kedves Télapó, már izgatottan várlak, kémlelem a kéklő eget

és közben dúdolgatom Neked a kedvenc dalocskámat.

A kis csizmám már csillog, pont úgy ahogyan a csillagok,

 látom benne mosolygó arcocskámat, miközben rád gondolok.

Én most megyek és egy kicsit szunnyadok, hogy a munkád ne zavarjam,

hiszen az éj, ilyenkor a te nappalod.

 

(Gyerek perec)


 


 

Ujjaink


Nagyon ügyes mind az öt,

rajzol, ír vagy sálat köt.

Gépet kezel, házat épít,

ruhát varr, vagy lakást szépít,

s jól megfér a másik öttel,

gazdagoknak ötletekkel.

Külön - külön mit sem érnek,

együtt tízen bölcs testvérek.

Összefognak, s amint látod,

gyarapítják a világot.


(Barabás Éva)

Színes ceruzák

 

 Kaptam egy doboz színes ceruzát.

Hányféle színből állhat a világ;

próbáljuk ki, mert hamar este lesz.

Minden ceruza rögtön élni kezd,

ha elindítom most a rajzlapon,

s a nagy világot ide rajzolom:

fehérrel havat,

kékkel meg tavat,

pirossal kendőt,

zölddel kerek erdőt,

arannyal napot,

barnával kalapot,

feketével füstöt,

sárgával rézüstöt,

ezüsttel egy ezüsttallért,

meg egy ezüstróka gallért,

s lilával, mert szebb nem lehet,

aláírom a nevemet.

 

(Székely Dezső)

Sütőben a tökmag,

befűtöttünk tegnap,

ripeg-ropog, zeng a nád,

szél röpíti víg dalát.

Ég öt éjjel, öt nap,

odasül a tökmag.

 

(népköltés)

Őszi kép

 

Szőlők, szilvák szép évszaka!

Micsoda nyüzsgés, szorgalom!

Az őszi dombok beértek

s fölkínálkoztak gazdagon.


Szekerek, vontatók futnak,

s megrakva döcögnek haza.

Mindent betölt az izgalom:

fölszáll a termés illata.


Szőlők, szilvák szép évszaka!

Cukrosodnak az alkonyok.

Este az égre repülnek

táncos muslincák:csillagok.


(Ténagy Sándor )

Éjszaka


Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

a kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

 

(Radnóti Miklós)

Szeptember


Fogyó mosolyú délután;

sárguló alma fönn a fán.

Borzongó lombok, reszketeg,

útra készülő levelek.

Hóharmat színű kikerics;

hűvösödnek a vizek is.

Ezüstszakállú holdvilág;

szigorodnak az éjszakák.

Gyapjasodik a kicsi őz:

észre se vettük itt az ősz.


(Kányádi Sándor)

Kerekecske, dombocska,

volt egy kicsi dombocska,

dombon állt egy házikó,

házikóban ládikó.

Ládikóban kerek tálca,

a tálcán meg öt pogácsa.

Arra járt az egérke,

mind megette ebédre!

Mosdóvers


Illatos a mosdószappan,

száz buborék van a habban:

addig kenem fel magamra,

ameddig mind szertepattan.

És mire a legutolsó

buborék is szertepattan,

nem marad egy ici-pici

porcikám sem megmosatlan.


(Veress Zoltán )

Vakáció


Mi az, hogy vakáció?

Hát, hogy kirándulni jó,

meg hogy úszni, az is jó,

meg hogy az ég csillogó,

s az erdőben, halihó,

madár rikkant, fán rigó,

mókus ugrál, kis bohó,

patak csillan, csobbanó,

hegyi út, kapaszkodó,

fenyvesek közt tiszta tó,

csónakokat ringató,

hogy játszani csudajó,

s mind megannyi csuda-szó

ez az egy: vakáció!


(Majtényi Erik)

Béka mulatság


A tópart kicsiny városkájában bolondos békák ugrálnak,

és a hét szerdáján békatáncot járnak.

Ilyenkor összegyűlik apró és öreg,

mindenki rázza azt, amit csak lehet.

Flotti béka ide - oda dobálja aranybarna haját,

míg Bözske béka megrázza kecses, vékony lábát.

Van itt zene és móka,

mikor arra jár a viccet mondó béka.

Dölyfösen ugrál, ahogy csak egy tréfamestertől lehet,

majd feláll a színpadra és mondókájába belekezd.

Ennyi kacagást és örömteli zajt hallani,

csak ezen a napon lehet,

mert  a tréfás béka úr nem kíméli viccével a nézősereget.

Mikor vége a mulatságnak,

mindannyian vidáman ugrálnak a megvetett békaágyba.

Azt hiszem még álmukban is kacagnak,

így ébredve egy újabb szorgos - dolgos béka napra.


( Gyerek perec )

Elmesélem a mesét


A történet egyik szereplője a királylány,

kinek haja fénylő, mint a napsugár.

Szíve rögtön virágba borul,

ha megpillantja a hős, hiú ficsúrt.

A herceg büszke és daliás,

hogy szíve kié, nem vitás.

Kardjánál csupán az esze élesebb,

hőstettei mindenfelé híresek.

Legyőzi a sárkányt, ha kell,

s kardját megsuhintja többször is,

így ijeszti őt el.

De a sárkány tüzet fúj felé,

és a herceg megsebesül a csata mezején.

Szerencséjére arra jár a varázsló,

kinek kezében a gyógyító bódító.

Megissza a herceg az innivalót,

majd felpattan mintha mi sem történt volna,

és dalolászva elporol.

A varázsló mosolyogva néz utána,

mert ilyen fura figura

még nem került az útjába.

 

Ilyen ez a történet,

hol benne volt mindaz, ki ihletett:

a varázsló, a szép leány,

a harcos herceg, és a félelmetes sárkány.


(Gyerek perec)

Ébred a világ


Ébred a világ, mikor a nap is kél,

madarak csiripelnek, éltetik a madárzenét.


Virágos már az utca, a ház, az erkély,

nyílnak az ablakok, hogy jó reggelt kívánjon az emberiség.


A felhők habosak, mint a tejszín a fagyi tetején,

beleharapnék, de oly messze van, a tündöklő kék ég vizén.


(Gyerek perec)

Őzek, nyulak, szarvasok


Őzek, nyulak, szarvasok,

hideg már az erdő,

szelet hoz még az éjszaka,

havat hoz a felhő.


Őzek, nyulak, szarvasok,

mi lesz ma ebédre?

Havon pirult fűszál, jégen

fűtött falevélke.


Őzek, nyulak, szarvasok

mit isztok utána?

Három patak jön mihozzánk

ma ebéd utánra.


Őzek, nyulak, szarvasok,

hol alusztok éjjel?

Betakar minket az erdő

köddel, falevéllel.


(Zelk Zoltán)